Az elmúlt pár évben egyre gyakrabban hallani a hiperkonvergens szerver rendszerekről. Elsőre talán misztikusnak tűnik a kifejezés, de a valóság természetesen misztikumtól mentes, és egy újfajta lehetőséget nyújthat számunkra, különböző méretű és terhelésű virtuális környezetek kialakítására. Mielőtt rátérnénk a technológia bemutatására, tegyünk egy rövid kitérőt a gyökerekhez.

Mi is az a szerver virtualizáció?

A manapság használt új generációs szerverek sokkal nagyobb és több erőforrással rendelkeznek annál, minthogy egyetlen vagy mindössze néhány szolgáltatást futtassunk rajtuk. A szerver virtualizáció létrejötte lehetőséget nyújtott arra, hogy egyetlen fizikai szerveren több virtuális entitást futtassunk egy időben, ezáltal növelve a fizikai gépen futó szolgáltatások számát és a hardverek kihasználtságát. A virtualizáció segítségével jelentősen kisebb fizikailag helyen és jóval kevesebb villamos energia kW és hűtési energia felhasználásával értük el azt a számítási kapacitást, ami régebben számos különálló kiszolgálót igényelt.

Több virtuális hoszt összekapcsolásával és a virtualizációs technológia alkalmazásával lehetőség nyílt arra, hogy a virtuális gépek az őket kiszolgáló fizikai gépek között mozogjanak és a fizikai eszközök   meghibásodáskor a rajta futó virtuális gépek viszonylag gyorsan újra is tudjanak indulni egy másik fizikai gépen, vagy egy előre tervezett karbantartás idején a fizikai eszközök karbantarthatók legyenek a napi üzletmenet megszakítása nélkül.

Az említett funkció megvalósításához és működéséhez azonban nem elég, ha csak szerverekkel rendelkezünk, szükségünk van adattárolóra, és gyors hálózatra is, amelyhez minden szervernek hozzáférése van. Az így kapott konvergens rendszer központi elemét, a tárolóegységet a szerverek valamilyen „dedikált”, erre a célra kialakított és üzemeltetett hálózaton keresztül érik el.

Ezen a ponton érkezünk cikkünk fő témájához a hiperkonvergens (HCI: Hyper-Converged Infrastructure) rendszerekhez, melynek fő célja az, hogy a fizikai kiszolgálókban található beépített diszkeket egy szoftver (minden gyártó saját terméke) segítségével RAID elrendezésbe kapcsoljuk, így a szükséges tárolókapacitás a szerverek között jön létre és osztódik szét, így nincs szükség dedikált tárolórendszerre vagy SAN architektúrára.

A hiper kifejezés tehát azt jelenti, hogy a virtualizáción felül még további funkciókat is az egyes kiszolgálókra lehet bízni, pontosabban a több szerverből álló hiperkonvergens rendszerre. A virtualizáción felül, a tároló funkciót, kompressziót, replikációt és még néhány funkciót a szervereken futó „mini szoftver” látja el. Ezeknél a rendszereknél használt kiszolgálókba gyártói specifikáció alapján meghatározott komponensek kerülnek beépítésre így biztosítva a biztos működést, azaz a 99,999% rendelkezésre állást.

Legtöbb hiperkonvergens rendszer építéséhez legalább 3 db szerverre lesz szükségünk, amelyet akár 64 node-ig, vagy némely rendszert e fölé is bővíthetjük, és akár 1000 virtuális gépet is futtathatunk egy ilyen környezetben. Természetesen létezik olyan HCI megoldás is, melyet távoli telephelyekre szántak, itt elegendő kettő darab fizikai gép is.

Cisco Hyperflex hiperkonvergens szerver virtualizáció

A Cisco 2009. szeptemberében jelentette be a Cisco UCS szerver platformot, mely egy újfajta gondolkodásmódot próbált bevezetni az akkor pangó szerver piaci szegmensbe. A megoldás új volt, mivel jelentősen eltért a megszokott filozófiától, azáltal, hogy a fizikai kiszolgálók világába bevezette a hardver szintű „virtualizációt”. Röviden összefoglalva a megoldás lényege, hogy a szerver szinte összes paramétere egy úgynevezett szerverprofilhoz van rendelve, mely gond nélkül költöztethető a fizikai „vasak” között, így egy esetleges hardverhiba esetén percek alatt átköltöztethetünk egy blade szerveren futó telepített (nem virtualizált) alkalmazást egy rack szerverre úgy, hogy az alkalmazás csak egy újraindítást vesz észre a költözésből.

A Cisco a HyperFlex megoldás 2016-os bevezetésével a korábban már bizonyított UCS megoldást kívánta ötvözni a hiperkonvergens rendszerek funkcióival, így integrálta a HCI rendszerek funkcióit egy könnyen menedzselhető és egyszerűen használható már bizonyított platformba. Ezáltal a Cisco az egyik legdinamikusabban fejlődő vezető HCI megoldásszállítóvá vált.

A megoldást világszerte a legkülönfélébb területeken működő vállalatok veszik igénybe egyre növekvő mértékben, mely remek skálázhatóságának köszönhetően a modern adatközpontokon túl több telephelyen átívelő, kisebb és nagyobb fióktelephelyeken is képes biztosítani a megbízható kiszolgálói szerver/tároló/hálózati platformot.

A megoldás sikere az alábbi fő szempontok kiemelt figyelembevételének köszönhető:

• Egyszerű üzemeltethetőség;
• Kevesebb hardver, kevesebb meghibásodás;
• Rugalmas bővíthetőség és flexibilitás: a kívánt számítási és tárhely igények hatékonyan bővíthetőek.
• Egy olyan frissíthető platform, mely időtálló, így a befektetett TCO/ROI költségek maximálisan megtérülnek, mivel a szerver virtualizáció és a felette futó alkalmazásokon kívül képes az egyre terjedő mikro-szolgáltatási architektúrák és a konténerizációs technológiák támogatására is, de a felhőalapú szolgáltatásokkal való együttműködés se áll távol a rendszer képességeitől.

A már sokat bizonyított Cisco UCS C220 és C240 rack kialakítású x86-os szerverek belső SAS vagy SSD diszkjeinek összefogásával egységesen kezelhető komplett HCI megoldás alakítható ki, mely alkalmas lehet akár több 100 virtuális gép redundáns kiszolgálására dedikált tároló igény nélkül, egyszerűsített LAN (10Gbps) infrastruktúrával.

A Kontron Hungary Kft. a Cisco kiemelt arany fokozatú partnereként az Ön vállalatának is segít megismerni a HCI technológiát és a HyperFlex platform adta lehetőségeket.