A szimulációt gyakran a kész alkatrész teljesítményének validálásához használják, azonban, ha az alkatrész nem megfelelő kialakítású, akkor még a legjobb alapanyag sem tudja ellensúlyozni a rossz teljesítőképességet.
A modern anyagok azon optimalizált geometriákkal kombinálva érik el a lehető legjobb eredményt, melyeket a működés közben fellépő feszültségek és alakváltozások figyelembevételével alakítottak ki.
A topológia optimalizálás során az ideális alkatrészek tervezéséhez meghatározzák a leghatékonyabb anyag- és terheléseloszlást. A későbbi fejlesztési fázisokban az alak optimalizálás és a lokális feszültségkoncentrációk figyelembevétele lehetővé teszik az alkatrész további javítását.
