Már amikor 18 évvel ezelőtt elkezdtem a szimulációs iparban dolgozni, elérhetők voltak olyan jól használható eszközök, melyek segítségével a mérnökök kihasználhatták a szimulációban rejlő lehetőséget a termékeik javításához.

Az azóta eltelt időben az egyedülálló tervezés orientált elemző eszközök száma visszaesett. Ma már ezeket a tervezés orientált eszközöket rendszerint beépítik a CAD környezetbe és a vállalatok biztosítani tudják a tervező csapataik számára a szimulációs (CAE) funkciókat sablon alapú, személyre szabható applikációkkal.Azonban ez trend is változott a közelmúltban és egyre többször találkozunk két új, tervezés orientált elemző eszköz nevével. Egészen pontosan az Altair SimSolid és az ANSYS Discovery Live megoldásával.

Mielőtt bővebben megismerkednénk ezzel a két termékkel, érdemes tisztázni mit értek a “tervezés orientált” elemző eszköz alatt.

• Először is az eszköz legyen egyszerűen használható és ne igényeljen sok szaktudást. Lényeges, hogy a felhasználónak ne kelljen bajlódnia a megfelelő elemtípus kiválasztásával, vagy órákat töltenie a hálófüggetlenségi vizsgálattal.
• Fontos, hogy gyorsan lefussanak benne a számítások, mert az órákig, napokig számoló eszközök nem sok segítséget jelentenek az olyan tervezők számára, akiknek szinte azonnali eredményekre van szüksége a fejlesztés irányának meghatározásához. Gyors megoldás alatt pedig nemcsak a futási sebességre gondolok, hanem az egész szimulációs folyamatot hatékonyan kezelő eszközre, melynek kulcsfontosságú tulajdonsága, hogy könnyen megbirkózik nem tiszta geometriákkal is.
• Az eszköznek elég pontosnak kell lennie a tervezés irányának egyértelmű meghatározásához. Nem kell elérnie azt a pontosságot, amire egy teljes körű, kifejezetten az elemzéshez készült megoldás csomaggal képesek lennénk, de elengedhetetlen, hogy a tervezők és mindenki, aki a terveiket használja, bízhassanak benne.

A NAFEMS nem egy független szervezet?

A NAFEMS határozottan egy szoftverforgalmazóktól független szervezet, azonban ez nem azt jelenti, hogy ne vethetnénk egy pillantást a különböző szoftver kódokra – csupán annyit jelent, hogy az összes forgalmazót egyenlően kezeljük. Kíváncsivá tett a SimSolid és a Discovery Live, az a két tervezés orientált szoftver, melyekről sok szó esik a szakmai körökben.

Ebben a cikkben most a SimSolid pontosságának néhány egyszerű lineáris modellel történő vizsgálatára koncentrálok. Érdekes beszélgetéseket folytattunk az ANSYS Discovery Live mögött álló fejlesztőcsapattal is, egy következő cikkben remélhetőleg az ő megoldásuk képességeit is be tudom majd mutatni.

Szeretnék minden tervezés orientált kóddal foglalkozó forgalmazót arra bátorítani, hogy vegye fel velem a kapcsolatot, mert szívesen megvizsgálnám az ő terméküket is. Továbbá mindenkinek, aki tervezés orientált kód vásárlásában gondolkodik azt javaslom, hogy ismerkedjen meg először a referenciákkal. A részleteket, többek között a letölthető geometriákat és eredményeket megtalálja a NAFEMS tagok számára elérhető, “Designer Oriented Software – Evaluation” című beszámolóban a nafe.ms/designer oldalon.

A termékek kicsomagolása

Vessünk csak egy pillantást arra, hogyan jellemzik a saját terméküket a szoftverforgalmazók.

“A SimSolid egy szerkezeti analízis szoftver, kifejezetten a tervezés korai szakaszához. Szükségtelenné teszi a geometria módosítást és a hálózást, melyek a hagyományos végeselemes szimuláció leginkább idő-, és szaktudásigényes feladatainak számítanak.

Ráadásul a SimSolid segítségével olyan összetett és nagy méretű termékek válnak akár egy egyszerű asztali számítógéppel is vizsgálhatóvá, melyek analízise a hagyományos végeselem módszerrel egyébként nem volna hatékony. A SimSolid egyszerre gyors és precíz, egy egyedülálló többutas adaptív módszerrel szabályozza a számítás pontosságát.”

A SimSolid a megoldási lehetőségek széles skáláját kínálja: lineáris és nem-lineáris statikus, modális, termikus, hőfeszültség, valamint lineáris dinamikai analízist is végezhetünk a segítségével. Fél óra használat után a legmeghatározóbb élményem a hálógenerálás és a geometria egyszerűsítés folyamatának teljes hiánya, valamint a számítás gyorsasága volt.

A Discovery Live esetében úgy fogalmaznak: “Közvetlen geometriai modellezéssel szervesen összekapcsolva, azonnali 3D szimulációt biztosít, ezzel folyamatos tervezés közbeni visszacsatolást és gyors termékfejlesztést téve lehetővé. Interaktív felhasználói élményt nyújt, melynek során módosíthatja a geometriát, anyagtípusokat, peremfeltételeket, majd azonnal láthatja a változtatásnak a termék viselkedésére gyakorolt hatását.”

Lineáris statikus, modális, zárt térfogaton belüli folyadékáramlás, testek körüli levegőáramlás, valamint termikus analízis lehetőségét kínálja. A legjelentősebb tapasztalatok, ahogy a SimSolid esetében is, a hálógenerálás folyamatának hiánya, illetve a közvetlenül a CAD modellen definiált analízis, geometriai egyszerűsítés nélkül.

Amellett, hogy a kisebb furatok, vagy a csavarmenetek eltávolítása miatt sem kell aggódnunk, mindkét szoftverre jellemző, hogy középfelület generálásával, valamint pontok vonalakkal való összekötözgetésével sem kell bajlódnunk, ha héj- vagy rúdszerű alkatrészeket szeretnénk modellezni; mindkét megoldás a teljes 3D CAD geometriával dolgozik. Ez az eljárás nagyon vonzó a tervezőmérnökök számára, valamint abban is biztos vagyok, hogy sokan láttak már tapasztalatlanabb felhasználót inkább rádobni egy „tetrabombát” ¹ az alkatrészre ahelyett, hogy inkább nekiállt volna egy fárasztó középfelület eljárásnak. 

Mindkét szoftver újszerű numerikus eljárásokat alkalmaz. Az ANSYS érthető módon lakat alatt tartja a módszerét, de a szóbeszéd szerint a vizsgálni kívánt térfogat diszkretizációja ún. voxel-hálózással történik (kiskocka építőelemekkel reprezentálva a geometriát). A Discovery Live grafikus processzort (GPU) használ, így a rendszernek, amin futtatni szeretnénk, legalább 4GB memóriával rendelkező grafikus kártyát kell tartalmaznia. A SimSolid nyilvánosságra hozta a szoftverük mögött rejlő módszer alapjait egy tanulmányban [3] amely letölthető az Altair online tudásbázisából, de ami leginkább lerántja a leplet mindkét megoldásról az talán Tony Abbey kiváló cikke a Digitalengineering247.com oldalon [4], [5].

¹ tetrabomba – Hálózási eljárás, melynek során többmillió tetraéder elemmel hálózunk be egy olyan szerkezetet, amelyet egyszerűen és hatékonyan is lehetne modellezni, ha a szimulációs mérnök nem volna olyan lusta hozzá.

Az értékelés

Láttam már elemzőket bosszankodni a tervezés orientált szoftverek miatt, de ennek oka az volt, hogy ezekkel az eszközökkel szerették volna helyettesíteni a teljes körű, kifejezetten az elemzésre kialakított kódokat. Jelen cikkemben igyekeztem nem beleesni ebbe a hibába és a tervezőmérnökök számára ismerős problémáknál maradni.

Felmerül a kérdés, hogy milyen szintű pontosságot várhatunk el ezektől a tervezés orientált kódoktól? Ezeket az eszközöket összetett termékek kezelésére tervezték, de most az volt a cél, hogy egyszerű példáknál maradjunk. Ha bonyolult esetet használunk a teszteléshez, az akadályozhatja az elemzés pontosságának meghatározását. Így, ha ezt elfogadjuk és egyszerűbb esetet használunk, akkor fogjuk ténylegesen megtapasztalni mennyire pontosak ezek az elemzések. A csapatunk más tagjai is megvizsgálták ezeknek az eszközöknek a pontosságát. Az Emerson Automation Solutions-nél dolgozó Gregory Westwater és Dominic Lopez írja le egy mérnök benyomásait a Discovery Live megoldásról az “Impact of Simplifications on Simulation Accuracy” című lapjukban. Az írásban a tervezés orientált kódot hasonlítják össze valós teszteredményekkel.

A referencia megoldások

A mintamodelleken a vizsgált szoftverrel elérendő referencia eredményeket hagyományos végeselem analízissel (FEA) számítottuk ki. Az eredmények megbízhatóságát hálófüggetlenségi vizsgálattal támasztottuk alá. A még nagyobb megbízhatóság érdekében néhány referencia modell esetében az analitikus eredményt is bemutatjuk.

A számítás pontossága

A SimSolid esetében egy egyszerű csúszka segítségével állíthatunk a számítás pontosságán. Minél precízebb megoldást állítunk be, annál lassabb lesz a futtatás. Ha nem teszünk külön említést róla, az itt bemutatott eredmények mind az alapértelmezett beállítással születtek meg. Ahol jelentős eltérés adódott a számított és a referencia eredmények között, ott újrafuttattuk az analízist a maximális pontossági beállítással. Mivel a cikk csupán a szoftverek által alkalmazott módszerek pontosságára hivatott koncentrálni, nem részletezzük külön, hogy mennyivel lassította le az analízist, amikor a számított és célértékek közötti eltérést próbáltuk csökkenteni. A SimSolid néhány további számítási opciót is kínál, olyan esetek pontosságának javítására, mint például a vékonyfalú geometriák. Ezek a további opciók ebben a cikkben szintén nem kerülnek bemutatásra.

A tesztfeladatok

1. tesztfeladat – Nyomástartó cső

Az első tesztfeladat problémájával rendszeresen szemben találhatja magát egy tervezőmérnök: egy belső nyomással megterhelt csőszakasz, amelyhez csőcsapok csatlakoznak. A csapok kisebb átmérőjű csövekből kerülnek kialakításra, melyeket aztán hozzáhegesztenek a központi nyomástartó cső külső falához anélkül, hogy áthatolnának azon. Habár a geometria nem kimondottan bonyolult, a változó sugarú hegesztési lekerekítés okozhat némi hálózási kihívást. A csővezeték és a csőcsapok geometriája az 1. ábrán látható.

1. ábra: Nyomástartó csővezeték geometriája a kapcsolódó csőcsapokkal

2. ábra: Von Mises feszültségeloszlás a csőcsapokkal hegesztett nyomástartó csővezeték 1/8-ad modelljénél – a színkontúr a 400-533.6MPa tartományt mutatja

Az analízis azt hivatott meghatározni, hogy a csővezeték kibír-e 100MPa értékű belső nyomást. A tesztfeladat során az alkatrészben ébredő Von Mises szerinti egyenfeszültség maximális értékeit hasonlítjuk össze. A 2. ábra a referencia eredményt mutatja be, ahol 534MPa lett a feszültségcsúcs. A SimSolid eredményei a 3. ábrán és az 1. táblázatban találhatók. A SimSolid által számított feszültségcsúcsnak a célértéktől való eltérése 1% alatti, valamint a feszültségeloszlást is sikeresen reprodukálja, lehetővé téve a terheltebb részek azonosítását.

3. ábra: SimSolid – Von Mises feszültségeloszlás

SimSolid, Max VM egyenfeszültség, Eltérés, Referencia eredmény
1. táblázat: Az 1. tesztfeladat eredményei (Nyomástartó cső)

2. tesztfeladat – Csavarrugó

A második tesztfeladat egy rugó példáján keresztül vizsgálja a szoftver megfelelőségét. A csavarrugó hálózása kihívást jelent hagyományos végeselem módszerrel. A feladatban rejlő kihívást, a referencia eredményeket, valamint azt, hogy a bemutatott szoftverek hogyan teljesítenek a probléma megoldása során, a NAFEMS Benchmark “How Confident Are You?” (“Mennyire biztos a munkájában?”) című cikke mutatja be részletesebben. A rugó geometriája a 4. ábrán figyelhető meg.

A referencia eredményt a [7] dokumentum mutatja be, a megoldáshoz ún. p-elem diszkretizáció módszerével jutottak el. Ebből a rugóállandó célértéke 20.8N/mm.

A SimSolid által végzett számítás során a rugóállandót az 1mm nagyságú elmozdulás mellett fellépő reakcióerő lekérdezésével határozták meg (ld. 2. táblázat). Amint látható, a SimSolid nagyfokú pontossággal képes visszaadni a referencia eredményt.

4. ábra: A 2. tesztfeladatban használt csavarrugó geometriája

SimSolid, Rugóállandó (N/mm), Eltérés, Referencia eredmény (N/mm)
2. táblázat: Csavarrugó eredmények

3. tesztfeladat – Vékony, torzult lap hajlítása

Egy vékony síklap a harmadik tesztfeladat tárgya. A lap geometriai torzultsága komplexebb diszkretizációs folyamatot kíván, automatikus hálózás során torzult elemek is létrejöhetnek. A síklapot egyszerűen megfogják és egyenletes nyomással terhelik meg. A tesztfeladat a NAFEMS Linear Static Benchmarks Volume 1 [8] dokumentumban található IC 13 számmal. A lap geometriája az 5. ábrán figyelhető meg.

A [8] dokumentum egy analitikus megoldást is bemutat, mely alapján a lap alsó felületének középpontjában 0.802MPa nagyságú feszültség ébred. A 0.82MPa értékű referencia eredményt hagyományos végeselem módszerrel számították ki, 2D héjelemek használatával (ld. 6. ábra).

5. ábra: A torzult síklap geometriája

6. ábra: Hagyományos végeselem módszerrel számított maximális főfeszültség a lap alsó felületén

A SimSolid maximális főfeszültség eredményei a 7. ábrán, valamint a 3. táblázatban találhatók. Mind a hagyományos végeselem, mind a tervezés orientált szoftver magas feszültségértékeket mutat a B és D jelű sarokpontokban. Ezen feszültségeket nem vesszük figyelembe ebben a tesztfeladatban, csupán a lap alsó felületének középpontjában ébredő feszültségekre koncentrálunk. A SimSolid esetében kattintással is kiválaszthatjuk, hogy mely pontokban szeretnénk értékeket lekérdezni. Mivel ilyenkor a kért értéken kívül a kiválasztott pont koordinátái is megjelennek, biztosak lehetünk benne, hogy ténylegesen a középpont feszültségértéke került kiírásra. A SimSolid nagy pontossággal visszaadja a referencia eredményt.

Eredmény, SimSolid, Eredmény, Eltérés, Referencia, Eredmény
3. táblázat: Eredmények összefoglalása (Torzult lap)

7. ábra: SimSolid – Maximális főfeszültség a síklap alsó felületén (3. tesztfeladat)

4. tesztfeladat – Síklap furatának feszültségkoncentrációja

Ez a feladat a kód azon képességét teszi próbára, hogy mennyire képes megragadni a feszültségkoncentráció jelenségét egy kis furattal ellátott síklap esetében. A modell úgy került kialakításra, hogy a furat a lap méreteinél jelentősen kisebb legyen, így kihívást jelentsen a feszültségkoncentráció környezetében alkalmazandó háló méretezésénél. A 4. tesztfeladatban használt geometriát a 8. ábra mutatja be.

8. ábra: A furattal ellátott síklap tesztfeladatában használt geometria

Ugyan számos analitikus megoldás elérhető ehhez a problémához (pl. Roark, vagy Peterson), egyik sem veszi figyelembe a főfeszültség vastagság menti változását a furatnál. Így ismét egy hagyományos végeselem módszer szolgáltatta a célértékét. A főfeszültség referencia eredményét a 9. ábrán, míg a SimSolid eredményeket a 10. ábrán láthatjuk és a 4. táblázat foglalja össze őket.

A SimSolid helyesen azonosítja a maximális és minimális főfeszültségek helyét. A számítási pontosság alapbeállítása esetén a feszültség csúcsértéke akár 11.3%-kal is eltérhet a referencia eredménytől, ezért az analízist újrafuttatták a lehető legmagasabb pontossági beállítással is, ami 4.2% alatti szintre mérsékelte az eltérést.²

² Az Altair felhívta a figyelmet arra, hogy a SimSolid képes pontosabb eredmény elérésére is, ha a geometriának csupán 1/8-ad részét vizsgáljuk a megfelelő szimmetria peremfeltételek alkalmazása mellett. Mivel azonban a tanulmány tárgya a nyers CAD modellek vizsgálatának összehasonlítása, a teljes geometria eredményei kerültek a tesztfeladatba.

Számítási pontosság (Alapértelmezett, Maximális), Eredmény típusa, SimSolid, Eredmény (MPa), Eltérés, Referencia eredmény (MPa)
1. táblázat: A 4. tesztfeladat eredményei (Síklap furattal)

9. ábra: Főfeszültség referencia eredményei – Maximális (felül) – Minimális (alul)

10. ábra: A SimSolid maximális (balra) és minimális (jobbra) főfeszültség eredményei – 4. tesztfeladat (Síklap furattal) – Maximális pontossági beállítás

11. ábra: Rúd geometria, U-alakú bemarással (5. tesztfeladat)

5. tesztfeladat – Feszültségkoncentráció rúd bemarásnál

Az 5. feladat szintén azt hivatott tesztelni, hogy alkalmas-e a szoftver a feszültségkoncentráció helyes modellezésére. A tesztfeladat egy hengeres rúd egytengelyű húzóterhelését vizsgálja a teljes kerület mentén körbefutó U-alakú bemarással a rúd középsíkjában (ld. 11. ábra).

A referencia eredményt egy hengerszimmetrikus végeselem modellel számították ki, a vizsgált mennyiség pedig a tervezés orientált kódhoz hasonlóan a főfeszültség csúcsértéke lett a bemarás környezetében.

A főfeszültségnek a SimSolid által becsült csúcsértékét az 5. táblázat és a 13. ábra szemlélteti. Mivel a SimSolid eredmény az alapértelmezett számítás pontossági beállítással eltért a referencia eredménytől, az analízist újrafuttatták maximális pontossági beállítással. Az új beállítással a becsült érték már nagyon jól megközelítette a referencia eredményt (2% alatti eltérés).

Számítási pontosság (Alapértelmezett, Maximális), SimSolid, Max. Főfeszültség (MPa), Referencia eredmény, Max. Főfeszültség (MPa)
5. táblázat: Az 5. tesztfeladat eredményei (Rúd bemarással)

12. ábra: Referencia eredmény – Maximális főfeszültség

13. ábra: Maximális főfeszültség – SimSolid – Maximális pontossági beállítás (5. tesztfeladat)

6. tesztfeladat – Vékony, konzolos tartólemez sajátfrekvenciája

Ez a tesztfeladat azt vizsgálja, hogy a szoftver mennyire pontosan tudja meghatározni egy konzolosan befogott vékony tartólemez első öt sajátfrekvenciáját. A lap méretei 10 x 10 x 0.05m. Ezúttal a NAFEMS Publication “Selected Benchmarks of Natural Frequency Analysis” [9] dokumentum szolgál analitikus megoldással, a referencia eredmény pedig egy középfelületen létrehozott héjszerű modellel került kiszámításra, elsőrendű (lineáris) 2D elemekkel.

A SimSolid által kiszámított sajátfrekvencia értékeket a 6. táblázat hasonlítja össze a referencia eredményekkel.

Eredmény (1. – 6. módus), SimSolid, Eredmény (Hz), Eltérés, Referencia eredmény (Hz)
6. táblázat: A 6. tesztfeladat eredményei (Vékony, konzolos tartólemez modális analízise)

14. ábra: SimSolid – 5. sajátalak, 3.72Hz (6. Tesztfeladat)

7. tesztfeladat – Tartókonzol, terheléssel a végén

Egyszerű esetnek tűnhet a 7. tesztfeladatban bemutatott konzolos tartórúd hajlítása. Azért került be mégis ez az egyszerű hajlítási eset, mert az automatikus hálózás során gyakran merülhetnek fel hiányosságok mind a megfelelő elem definiálását, mind a hálófinomítást illetően. A vizsgált négyzet keresztmetszetű tartókonzolt a végén lévő felületen ható megoszló erővel terheltük meg. A referencia eredményt akár egy mérnöki kézikönyvből is kiszámíthatnánk, vagy használhatunk hagyományos végeselem megoldást. A tesztfeladatban vizsgáltuk mind az elmozdulás, mind a hajlítófeszültség csúcsértékeit.

A SimSolid által számított elmozdulás és feszültség eredményeket a 7. táblázat, továbbá a 15. és 16. ábrák szemléltetik. A SimSolid alkalmas a rúd hajlítási merevségének pontos meghatározására, valamint kiválóan számítja ki a referencia eredménynek megfelelő feszültségértéket is.

Eredmény (Elmozdulás, Sxx), SimSolid, Eredmény, Eltérés, Referencia eredmény (Hagyományos végeselem), Eredmény, Eltérés
6. táblázat: A 7. tesztfeladat eredményei (Konzolos tartórúd)

15. ábra: SimSolid – A rúd hosszirányába eső feszültségkomponens (Sxx)

16. ábra: SimSolid – Az erőhatás irányában vett elmozdulás

8. tesztfeladat – Tartókonzol, terheléssel a végén – Feszültségkoncentráció

A 7. tesztfeladatban használt geometriát egy nagyobb szerkezetté egészítették ki azzal a céllal, hogy a kapcsolódási pontban fellépő feszültségkoncentrációt lehessen vizsgálni. A konzol és az új töve közötti átmenet finomításának érdekében egy 5mm nagyságú lekerekítés került kialakításra. A lekerekítésnek a teljes szerkezethez viszonyított kis méretéből fakadóan a feszültségkoncentráció pontos meghatározása nem egyszerű feladat.

A módosított tartókonzol geometria a 17. ábrán látható. A 8. tesztfeladat referencia eredményét hagyományos végeselem módszerrel számítjuk ki. A pontos eredményhez szükséges elemsűrűséget hálófüggetlenségi vizsgálat segítségével biztosítjuk.

A tesztfeladat célja a Von Mises szerinti egyenfeszültség csúcsértékének meghatározása a kis lekerekítés környezetében. A SimSolid által számított, valamint a referencia eredmények a 8. táblázatban, továbbá a 18. és 19. ábrákon figyelhetők meg.

A SimSolid alkalmas volt a megfelelő feszültségeloszlás reprodukálására, habár az alapértelmezett pontossági beállítás mellett a feszültség csúcsértéke jelentősen eltért a hagyományos végeselem módszer által kiszámított eredménytől.  A maximális pontossági beállítással a SimSolid és a referencia eredmény közötti eltérés viszont már 3% alá mérséklődött.

17. ábra: A módosított tartókonzol geometriája (8. tesztfeladat)

Megoldási pontosság (Alapértelmezett, Maximális), SimSolid (VM egyenfeszültség (MPA), Eltérés), Hagyományos végeselem, Eredmény (MPa)
8. táblázat: 8. tesztfeladat – Von Mises egyenfeszültség legnagyobb értékei

18. ábra: Hagyományos végeselem módszer – Von Mises egyenfeszültség, valamint a 3. finomítási lépés során létrehozott háló

19. ábra: SimSolid – Von Mises egyenfeszültség

Összefoglaló

A nyolc tesztfeladat eredményeit a 9. táblázat foglalja össze. A SimSolid eredményei és a referencia értékek közötti legnagyobb eltérés 4.2%. Miközben szándékosan egyszerű tesztfeladatokat vizsgáltunk, meglepően jó egyezést mutató eredmények születtek, különös tekintettel arra, hogy kikerült a folyamatból az időigényes hálózási eljárás. A szoftver használata könnyű, az összes modellt percek alatt tudtuk felépíteni és lefuttatni.

Az itt bemutatott vizsgálat csak egy kis részlete a szoftver értékelési folyamatának. Korlátozott számú esetet vizsgáltam csupán, alapvetően egyszerű problémákkal. Ezúton bátorítanám az olvasókat, hogy próbálják ki a szoftvert saját tesztfeladataikon is.

A vizsgálat megmutatta, hogy a diszkretizációs folyamatba történő felhasználói beavatkozás nélkül is pontosan kiszámíthatók a kiválasztott feladatok eredményei. A tervezés orientált szoftverek korlátai akkor tűnnek elő, amikor szeretnénk meghatározni a kiszámított eredmények megbízhatóságát. A felhasználó ugyanis nem tud hibabecslést végezni a szoftverrel, illetve a modell finomabb hálófelbontás melletti újrafuttatására sem nyílik lehetősége.

A felhasználónak feketedobozként kell a szoftverre tekintenie és muszáj megbíznia az eredményeiben. Ez nem feltétlenül rossz tulajdonság: az eszközt ugyanis tervezés orientált megoldásnak szánták, ha pedig az analízis során mégis nagyobb megbízhatóságra volna szükségünk, akkor a kifejezetten elemzésre kifejlesztett, hagyományos végeselem módszert kell alkalmaznunk.

A továbbra is kíváncsi NAFEMS tagok az összehasonlító elemzés további részleteiről a „Designer Oriented Software – Evaluation” című tanulmányból tájékozódhatnak. A többi tervezés orientált szoftver forgalmazóit pedig bátorítanám, hogy nyugodtan vegyék fel velünk a kapcsolatot, ha szeretnék látni az ő kódjuk értékelését is. Akit pedig ezek a hasonló szoftverek érdekelnek, próbálják ki velük az itt bemutatott tesztfeladatokat, és osszák meg velünk tapasztalataikat a benchmark@nafems.org címen.

9. táblázat: A tesztfeladatok eredményeinek összefoglalása

Ian Symington a NAFEMS technikai vezetője. Okleveles gépészmérnök (MSc) és 18 éves szimulációs tapasztalattal rendelkezik, melynek során szoftver kereskedő, ipari gyártó- és tanácsadó cégekkel is együttműködött. Jelen pozíciójában Ian felelős a NAFEMS által működtetett 15 technikai munkacsoport koordinációjáért. Elérhető a technical@nafems.org címen.

A cikkben bemutatott munka a szerző véleménye, semmilyen kompenzációra vagy hozzájárulásra nem került sor. Továbbá köszöni az Altair munkatársainak, Baljesh Mehninek, Stephen White-nak és Ken Welch-nek a segítséget és a türelmet, amivel a mérnöki elméjében felmerült kérdésekre válaszoltak.