A termelés saját országba való visszatelepítése, vagyis a reshoring az iparban folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Bár egyes országok számára vonzó stratégiának tűnhet, ez a megoldás többletköltségekkel és kihívásokkal jár. Ugyanakkor lehetőséget is nyújt a fejlődésre, ha a megfelelő technológiát használják a tervezéshez és a végrehajtáshoz.

Az offshoring – a gyártás áthelyezése az alacsonyabb költségű országokba – elvesztette fényét. Egykor az erősebb versenypozíció kiépítésének egyik módjaként tekintettek rá, ma azonban úgy tűnik, hogy sebezhetőséget és korlátokat jelent. Ennek eredményeképpen egyre nagyobb az érdeklődés a reshoring iránt, és a gyártásszimuláció központi szerepet játszik abban, hogy a gyártók sikeresen végrehajthassák ezt a folyamatot. Az alábbiakból kiderül, miért növekszik az érdeklődés a visszatelepítés iránt, és miért kell a szimulációnak a tevékenység részévé válnia.

Mi motivál a reshoring-ra?

Három különálló, de mégis összefüggő tényező motiválja a gyártókat arra, hogy a termelést közelebb hozzák hazájukhoz: a költségek, az ellátási lánc korlátai, valamint a környezetvédelmi, társadalmi és kormányzási (ESG) aggályok.

Ha először a költségeket vesszük figyelembe, az egyenlet az elmúlt években drámaian megváltozott. A munkaerő egyre drágább például Ázsiában, ami csökkenti a megtakarításokat. Sok régióban a munkaerő fluktuációja magasabb a vártnál, és az ebből adódó lemorzsolódás növeli a képzési költségeket. Ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elvárt minőségi szabványok fenntartása több időt és erőfeszítést igényel, mint amire számítottak és a garanciális költségek magasabbak lehetnek.

A világjárvány, illetve a chiphiány rávilágított az ellátási lánc problémáira, holott a hozzájuk kapcsolódó kihívások már korábban is tapasztalhatók voltak. A meghosszabbodott átfutási idők rugalmatlanságot eredményeznek, ez számos iparágban egyre nagyobb problémát jelent, különösen a fogyasztók személyre szabottság iránti fokozott igénye miatt.

A fogyasztók is egyre jobban érdeklődnek a fenntarthatóság és az általuk vásárolt termékek előállításának társadalmi költségei iránt. A jelentős CO2-kibocsátás miatt a hajózás aligha számít “zöld” tevékenységnek. Ráadásul egyre nagyobb aggodalomra adnak okot a termelési módszerek, az ásványkincsek kitermelése és feldolgozása során keletkező környezeti károk, valamint a meglévő foglalkoztatási gyakorlat.

Az Egyesült Államokban végzett ThomasNet felmérés nagy érdeklődést látott a termelés áthelyezése iránt. A 2020-ban megkérdezett gyártók közel kétharmada jelezte, hogy a Covid-19-re adott válaszként fontolgatja a termelés áthelyezését, és kétharmaduk az ellátási lánc megszakadásának hatását jelölte meg tényezőként. Ezzel párhuzamosan a Reshoring Initiative 2021-es felmérése szerint az áttelepítési tevékenység 17,6%-kal ugrott meg 2019 és 2020 között.

Minden vállalkozás és iparág más-más kihívásokkal néz szembe. Azonban a termékeiket a tengerentúlról beszerző vállalkozások, olyan kihívásokkal szembesülnek, amelyek arra ösztönzik őket, hogy megvizsgálják a hazai gyártás megvalósíthatóságát.

A reshoring-ban rejlő lehetőség

Ha a reshoring során figyelmet fordítanak a termékek előállításának helyével és módjával kapcsolatos költség- és fogyasztói aggályokra, akkor lehetőség van olyan folyamatok kidolgozására, melyek ezeket a problémákat megoldják. Ahelyett, hogy újjáépítenének egy meglévő műveletet, miért ne gondolhatnák újra, hogyan történnek a dolgok, és miért ne találhatnának innovatív módszereket a költség-, minőség-, fenntarthatósági és személyre szabási célok elérésére?

Az biztos, hogy minden változással együtt jár az elvárások alulteljesítése vagy akár a kudarc kockázata. Ez általában abból adódik, hogy figyelmen kívül hagyják a projekt szempontjait, alábecsülik az ezzel járó munkát, vagy nem szánnak időt az alternatívák alapos feltárására. (És néha mindhárom!)

Szükség van egy olyan eszközre, amely maximalizálja a megtérülési költségeket (ROI) az áttelepítés szempontjából nézve. Ez az eszköz a gyártási szimuláció.

Virtuális üzem vagy gyár létrehozása

A Visual Components 3D gyártási szimulációs szoftver a meglévő vagy tervezett gyártási műveletek digitális másolatainak létrehozására szolgáló eszköz. Létrehozása után a modell úgy hajtja végre a gyártási ütemterveket, ahogyan azok a fizikai világban futnának (ez a modell pontosságának validálásának egyik módja). A modell ezután felhasználható a „mi van, ha” forgatókönyvek vizsgálatára. Ezek a forgatókönyvek bármilyen lehetőséget lefedhetnek, mint például egy gép meghibásodásának kezelése, új termékváltozatok hatásának feltárása, vagy a vevői kereslet változásaira adott lehetséges válaszok értékelése.

A gyártásszimuláció hatékony eszköz a gyáron belüli munkafolyamatok mélyebb megismeréséhez. Rávilágít a szűk keresztmetszetekre, és segít feltárni, hogyan lehet javítani az áteresztőképességet, csökkenteni a szállítási távolságokat vagy kiegyensúlyozni a gyártósorokat.

Egy új létesítmény tervezésekor a szimuláció egy olyan eszköz, amely biztosítja, hogy minden lehetőséget megvizsgáljanak, és maximalizálják a megtérülést. A szimuláció csökkenti a kockázatot, illetve lehetővé teszi a gyártómérnöki csapat számára, hogy olyan innovatív ötleteket vizsgáljon meg, amelyek egyébként nem kapnának megfelelő figyelmet. Íme egy példa arra, hogy a gyártásszimuláció hogyan használható lehetőségként egy termelési rendszer optimális beruházásainak azonosítására.

A digitális iker használata a fejlesztésekhez

A szimuláció és a fizikai gyár közötti kommunikációs kapcsolatok létrehozása a modellt digitális ikerré alakítja. Az adatátvitel biztosítja, hogy a modell lemásolja a valóságot, a modellben lévő berendezések ugyanolyan sebességgel működnek, ugyanolyan állásidőt szenvednek el, és ugyanolyan áteresztő képességet érnek el, mint a gyárban, így a hatékonysági hiányosságok is a figyelem középpontjába kerülnek. Ez még hatékonyabb eszközzé teszi a jelenlegi helyzet jobb megértéséhez és a fejlesztési ötletek feltárásához.

A reshoring-gal foglalkozó vállalatok a digitális ikrek használatával tudják biztosítani a fenntarthatóság és a hatékonyság növelését. Ezt úgy érik el, hogy ugyanazon a modellen belül kísérleteznek a termelési folyamatokkal, és felmérik az új technológiák, például az autonóm mobil robotok hatását a csomagolási és raktározási területeken.

A fenntarthatóság kihívása

A gyártók számára a fenntarthatóság azt jelenti, hogy kevesebből többet lehet kihozni, a szimuláció pedig segíthet az ügyfelek elvárásainak és a szabályozási követelményeknek való megfelelésben. Segíthet az erőforrás-igényes műveletek azonosításában és kezelésében, valamint a hulladék csökkentésében a gyártási folyamat során. A fókuszterületek közé tartozhat a nyersanyagok újrafelhasználása, a targoncák és AGV-k mozgása, a berendezések állásidejének, és az ezzel járó következmények csökkentése, valamint a gyártástervezésre és a terv végrehajtására fordított kiadások csökkentése.

A szimuláció segít megtalálni a lehetőségeket és csökkenti a kockázatot a reshoring során

A jelenlegi politikai és gazdasági realitásokat figyelembe véve úgy tűnik, hogy a reshoring a belátható jövőben is folytatódni fog. A termelés a származási országba, például az Egyesült Államokba való visszahozatalát tervező vállalatoknak azonban tisztában kell lenniük a folyamat összetettségével és azzal, hogy milyen hosszú ideig tarthat.

A gyártásszimuláció és az offline robotprogramozás hatékony megoldások a gyártási folyamatok elemzésére és a fejlesztések kockázatmentes feltárására. Egy reshoring projekt részeként alkalmazva ezek a megoldások zökkenőmentessé teszik a lokalizált gyártásra való átállást, miközben kézzelfogható előnyöket biztosítanak a fenntarthatóság, az agilitás és a költségoptimalizálás terén. Emellett segítenek a késedelmek elkerülésében és a projekt időkeretének tömörítésében is.